

Anna rajza nyomán.
Kísérlet a lehetetlen körvonalazására.
[Továbbá magyarázat arra, miért unja az embertömeg még másoknál is jobban önmagát. Vagyis: Mégis mi ez itt körülöttünk?]
Módszer (1): állapítsuk meg a lehetségest.
*
Rettentő nagy fáradtság környékez.
A közelgő tél rátelepedik a emberre.
A közelgő, mint a tél álladó jelzője.
Gyorslábú Akhilleusz, Messzelővö Nagy Apollón.
Hős, leleményes, bölcs, nagyszívű,
fényes, bajnok, tűrőlelkű.
Kiforgatott, agyonhasznált fordulatok.
Kiforgatottat kiforgatott.
Fordulatok vannak, kiforgás van,
kiforgatás van, és kiforgatottság.
*
Mit mondhat még az ember?
Valamit, ami már volt.
Valamit, ami még volt.
Valamit, ami még van.
Valamit, ami már van.
Valamit, ami már nincs.
Valamit, ami még nincs.
Valamit, ami még lesz.
Valamit, ami már lesz.
Mást nem mondhat.
*
Hogyan kísérletezzünk a lehetetlennel?
...aztán meg mindeközben rájöttem, különös dolog a szivacs. Az, ami a kád szélén van, amit fürdésnél használunk. Az a fajta, amit a tengerből szereznek és nem a gyárból jön. Az, amit sosem jutna eszembe használni, mégis nagyon vonzó dolognak tartom. Kinek ne jutna eszébe azonnal közelebbről megvizsgálni?