Wood

Első.

Lásd: "A blogom eltűnt a fiókomból"

...és már ki tudja merre jár.

Igazából arról van szó, hogy a "Mit is írjak első bekezdésnek?" kérdéskör gondos eltusolását, majd csendes átugrását terveztem, de mivel mindenképpen léteznie kell mindig mindenből elsőnek, ahhoz hogy létezhessen belőle akár második, vagy harmadik, vagy akár egy egész mérhetetlen sokadalom, azt a következtetést vontam le, hogy mégiscsak kellene írni ide valamit úgy első körben.

Átugrani persze nem tudtam, viszont az eltusolást azt sikeresnek nyilvánítom.

Bár szerintem ez már ígyis "Mátyás király és okos Katica" kategóriás pszeudoelsőposzt lett. Tudjátok, ez a "Mi van a szitában, Katica?", "Hoztam is meg nem is, Uram Királyom!" És akkor egy galamb röppent ki a két szita közül, és így, sikeresen teljesítve a három próbát a király elismeri, hogy valóban Katica a legokosabb lány szélesevilágon. Persze azt, hogy a három próbám sikeres lesz-e, még nem tudom - hehe -, de valami ilyesmi történik most itt is.

Egyébként is kedvelem a nem-blogokat, meg félig-blogokat, meg az álca-blogokat, meg az elterelőhadművelet-blogokat, meg az ugysemosztokmegsemmitakkormegminekvannemblogom-blogokat, mint már azt tapasztalhattátok. Szóval ez a fenti kis dolog már egyáltalán nem is meglepő. Viszont az eléggé az, hogy tudjátok, az embereknél általában jellemző tulajdonság, hogy e-mail címből sokat tartanak. És mikor én az egyik ilyen elfeledett google regisztrációmba beléptem az előbb, azt láttam, hogy van ott egy másik blog, amit senki más nem csinálhatott, csak én. Én viszont egyáltalán nem emlékeztem a keletkezési körülményekre, sem a blog létezésének tényére. Eléggé meglepett. Talán picivel jobban örültem volna, hogyha ehelyett arra leszek figyelmes hogy nohát, még csak 11 óra van! Tehát akkor van még egy órám a napból.

Na, itt tartunk most. Túlhaladva minden eddigin.